Vadkakaó - pénzhozó fa, parti pocsolyafa
Törzse olyan, mint egy fonott kalács, a tetején pedig lombkorona található. Ez teszi egyedivé. Mivel eredetileg vízparti növény, ezért nevezik pocsolyafának is. Kedveli a sok vizet és a párás levegőt. Méretei miatt nem érdemes kisebb lakásban tartani, ráadásul gyorsan fejlődik.
 |
| Vadkakaó fent (és 3 saját nevelésű avokádóm lent) |
 |
| most (2024.04.10.) ilyen szép nagy már a "pénzfám" |
Amarillisz
Amarílisz hagyma, kiültetés, locsolás
A legtöbb hagymás növénynek nyugalmi időszakra van szüksége, amelyet alacsony hőmérsékleten kapnak meg, kb. 8-10 fokot igényel. A hagymákat minden ősszel pihentetnünk kell, ezeket kb. szeptember vége felé szedjük fel. Tegyük el őket egy kartondobozva és tároljuk őket sötét, hűvös helyen, pár hét alatt a levelük le is szárad.
Januárba vegyük elő őket újra. Ültessük cserépbe őket, úgy hogy a kb. egyharmada kilógjon a földből, majd akkor egyszer meglocsoljuk. Ezután kartonpapírból kell egy fedőt, „kalapot” hajtanunk, lefedni a cserepet és helyezzük valamilyen melegebb területre.
Az első bimbók megjelenésével vehetjük le fedőjét, locsoljuk meg újra, majd világos és meleg helyre tegyük.
Én a régebbi hagymákat cserépben, tavasszal kirakom a kertbe a szőlőlugas alá, szinte mindig virágoznak, úgy, hogy semmi különöset nem csinálok velük. Késő ősszel, mikor lekonyulnak a virágok levelei, leteszem a pincelejáró alján lévő virágos polcra, ott telelnek a többi cserepes kerti virággal együtt.
kép
kép
 |
| Most húsvétra hozta a nyuszi ezt a szép rózsaszínű amarilliszt (2024.03.30.) |
-horz.jpg)
 |
| az egyik száron 2, a másikon 3 virág nyílt ki |
Fehérvirágú vérvirág, Anyósnyelv
A Haemanthus nevű nagy növénynemzetség tagja évelő hagymás növény. A H. albiflos élénkzöld színű, nagy, húsos levelei örökzöldek. A növény júliustól októberig virágzik. Fehér virágait júliustól októberig hozza. Gömbvirágzatot alkotó kis, fehéres, sárgás színű virágait nagy, fehéres zöld levelek veszik körül. A virágzatból kinyúlnak a fehér porzószálak és a sárga portokok.
A hagymából két oldalra belülről bújnak ki a kicsit húsosabb levelek, a virágzat először egy lapos ecsetre hasonlít, majd amikor kinyílik, a sok bibe alkotta virágzat úgy néz ki mint egy pamacsos ecset.
Világos meleg helyet igényel.3-5 évente elég átültetni.Szeptembertől visszahúzódik. Hagymája méreganyagot tartalmaz. Valamennyi Haemanthus féle sok fényt igényel, a nyári, tűző napot azonban egyik sem tűri. A H. albiflos félárnyékban is nevelhető, de itt levele kissé sápadtabb lesz. A H. albiflos és a H. katharinae nyáron a szokásos hőmérsékleten, télen 12 °C-on érzi jól magát. A többi faj télen melegebb hőmérsékletet (kb. 15 °C) igényel. Egyik vérvirág-faj sem fagyálló. A lombos növényeket télen is öntözzük, óvatosan, éppen csak annyira, hogy földjük ne száradjon ki. Amikor a levelek fonnyadni kezdenek, szüneteltessük az öntözést. Csak akkor öntözzük újra, ha a növekedés ismét megindul, kezdetben óvatosan, később bőségesen. A növekedési időszakban 14 naponként trágyázzunk. A vérvirág a laza humuszos földkeveréket kedveli. Csak akkor kell átültetni, ha kinövi a cserepet. A virág akkor fejlődik jól, ha a növény növekedését semmi sem zavarja. Az átültetést mindig kora tavasszal végezzük. Tőosztással vagy magvetéssel. A H. albiflos levágott levelekkel is szaporítható. A vágás helyén sok kicsi, új növény fejlődik.
link
Zámia, Legényvirág, Agglegénypálma, ZZ növény, ZZ pálma
Gyakorlatilag bármilyen helyen megél, kevés fény, víz, táp mellet is.
Nem szereti ha szétültetik, minél szűkebb helyen van annál jobban érzi magát és és annál szebb, kövérebb. 1-2 hetente egyszer bőven elég ha meglocsoljuk, de csak a táljában. Havonta egy kis tápot is adhatunk neki, de enélkül is remekül elvan.
Skarlátvörös árnyékcsuporka (Episcia cupreata), Dél-Amerikai csüngő növény
Eredeti élőhelye: Dél-Amerika.Örökzöld kúszó évelő.Levelei kicsik molyhosak.Virágait a levelek hónaljában hozzák,skarlát vörös színben.
Peremvirág (Kohleria)
A csuporkafélék családjába tartozó évelő növény, így sok, nagyon szép virágos dísznövénnyel rokon, például a gloxíniával, a szájvirággal és a fokföldi ibolyával is.
Hosszan virágzó, csüngő hajtású szobanövény.
Ha tavasszal elültetjük a növény csupasz rizómáját, eltart egy darabig, amíg erős hajtások fejlődnek. A peremvirág nyár derekán, júliusban vagy augusztusban kezd virágozni, de a virágok néhány hét elteltével már szemmel láthatóan veszítenek szépségükből, ugyanis ekkor kezdődik a nyugalmi időszak.
Kedveli a világos - de nem napos! - meleg, szobahőmérsékletű helyet. Rendszeres öntözést és 2 hetente tápanyag utánpótlást igényel. A jó, átlagos virágföld (olyan talaj, amely tartja a nedvességet viszont jó vízelvezetésű) megfelelő a számára. Ha mi magunk akarjuk elkészíteni a keveréket, vegyünk egy adag kerti földet, egy adag durva homokot vagy perlitet, két adag tőzeget vagy humuszt és egy kevés állott tehéntrágyát. Mindig olyan cserepet használjunk, melynek ki van lyukasztva az alja.
Tartsuk egyenletesen nedvesen a talajt, és kevéssé nedvesen a tél folyamán. Használjunk langyos vizet.
Mesevirág (Achimenes)
Nagyon hálás, nyáron virágzó növény Az Achimenes hibridek változatos színűek. A gesneriafélék csoportjából az Achimenes a legéletrevalóbb, a virágüzletekben, piacokon elérhető áron juthatunk hozzá. Júliustól novemberig szünet nélkül új virágokkal lepik meg gondozojukat.
Származás:
Közép- és Dél Amerikából került hozzánk ez a szép növénynemzetség.Huszonhat fajuk ismert, a kereskedelemben jórészt csak hibridek találhatók.
Termet:
E kismértű levelei növény tojásdad alakúak, peremük fogazott, szörös, sötétzöld színű, esetleg vöröses árnyalattal. A virágok színe rózsaszín, vörös, ibolyakék, fehér vagy kék; egyesével vagy többen ülnek a nyélen. A virág hátrafelé nyúló csőben folytatódik, ez hosszú, ferdén lefelé irányuló. A szirmok ötösével nőttek össze. A növény a nyugalmi időszakban a kicsiny, pikkelyszerű rizoma formájában telel.
Gondozás:
Növényünk a gesneriafélék tagja, tavasztól őszig meleg, világos, de napsütéstől mentes helyet kiván. Ha a növény elvirágzott és levelei is elfonyadtak, akkor a növény szárát a talajszintben levágjuk. Később megjelenik a kicsiny, fenyőtoboz formájú rizoma. Ezt felszedjük és a lakás meleg helyére ( de nem a fütőtestre) tesszük száraz homokba temetjük ahol áttelel. Akárcsak a gloxiniagumokat, a februártól áprilisig terjedő időben bőséges humusztartalmú mészmentes földbe ültetjük. Csak mészmentesített lágy vízzel locsoljuk ez is langyos legyen. Bimbózásig permetezzük.
Szaporítás:
Az Achimenes tavasz idején könnyen szaporítható fejdugványozással. A kis sarjrizómákkal is probálkozhatunk a második évben már virágzanak is.
Zebrapletyka (Tradescantia zebrina)
CIKLÁMEN
A ciklámen hűvösben érzi jól magát, szeptembertől márciusig olyan gazdagon virágzik.
Melegebb szobában gyorsabban elvirágzik, ezen úgy segíthetünk, ha éjszakára hűvösebb helyre visszük.
Öntözéskor nem kerülhet víz a gumóra és a bimbókra, ezért állítsuk a növényt lapos tálkába, és csak abba öntsünk vizet. Ha felszívta a számára szükséges mennyiséget, a felesleget kb. fél óra múlva öntsük ki a tálkából, mert a pangó víz árt a gyökerekne. A földjét két locsolás között hagyjuk egy kicsit szikkadni.
Ha elvirágzott, hagyni kell leszáradni, fokozatosan nullára csökkentve a locsolást, majd a gumót májusig a cserépben hagyni pihenni. (Az elszáradt leveleket tépjük le szárastól a gumóról, a virágszárakat pedig csak akkor hagyjuk meg, ha magot szeretnénk termeszteni.) Azután lehet átültetni és újból fokozatosan locsolni, ekkor újra hozza majd a leveleket és virágzik megint. Nyáron tegyük ki a cikláment a kertbe vagy az erkélyre, de kizárólag árnyékos helyet válasszunk neki. Ne ijedjünk meg, ha elveszti leveleit, csak erőt gyűjt az új szezonra. Amikor nyár végén a gumón megjelennek a picike levélkezdemények, kezdjük újra öntözni, kéthetente tápoldatozni.
Át is ültethetjük, de figyeljünk arra, hogy a gumó egyharmada mindenképpen a föld fölött maradjon. Ne felejtsük el még a fagy előtt bevinni a lakásba.
Magunk is szaporíthatjuk a cikláment, ha a nyugalomban lévő gumót kettévágjuk. A vágási felületet mártsuk faszénporba, és várjuk ki, amíg beszárad. Ezután ültessük a fél gumókat külön-külön cserépbe, de tartsuk meg az eredeti helyzetüket! Ezzel a módszerrel különösen nagy és erős tövekre számíthatunk.
Bővebben
Legjobb télen a két (hagyományos) ablak között tartani a cikláment. A vizet a táljába öntsük, sohasem a cserépben a gumóra. Tavasszal, amikor már elnyíltak a virágai és sárgulni kezdenek a leveleik, ültessük át tápdús tőzeges földbe,és rakjuk ki a kertbe valami árnyékos helyre. Nyáron akkor öntözzük, ha nem kap esőt. Ilyenkor nincsenek levelei, ettől ne ijedjünk meg. Amikor hűvösödni kezd az idő (kb. szeptember közepén), kezdjük el rendszeresen öntözni. Rakjuk be ismét a szokott helyükre az ablak közé, ahol várhatóan decemberre majd ismét virágba borulnak.
Pénzlevelű Pilea - Barátság virág
Szívós, gyom jellegű növény. A faj csupán Kínában fordul elő és ezeken a helyeken árnyékban tenyészik, nedves sziklákon az erdőkben 1500-3000 méter tengerszint feletti magasságban. Nagyon ritka és feltehetően a természetes állománya veszélyeztetett, de mint szobanövény egész Kínában és világszerte kedvelt növény.
Szépsége és könnyű gondozása, gyors növekedése ellenére mégis nagyon ritkán lehet vele találkozni virágboltokban.
Kedvelt úgynevezett ajándéknövény, amit barátság jelképéül vagy szerencsehozónak szoktak átadni.
Mivel szereti az állandó hőmérsékletet és magas páratartalmat, kiválóan alkalmazható terráriumokban.
Hoya - viaszvirág
Viaszvirág, porcelánvirág, gyakran mézvirág néven ismerik.
Ovális levelei vaskosak. Virágja igen mutatós, illatos, fehér viasszerű, piros középpel, 10-12 cm-es csokrokban jelenik meg a nyári hónapokban.
Kevesen ismerik, pedig megérdemelné, hogy többen foglalkozzanak vele kedvessége és hálás volta miatt.
Szaporíthatjuk hajtásdugványozással otthon is.
Rövid, egy vagy két levélpáros dugványokat vágunk, 3-4 cm szárcsonkkal ültetjük el, és homokos földben gyökereztetjük.
A meggyökeresedett növényeket nehezebb agyagos földben neveljük. Nagyon lassan fejlődik, ezért elegendő, ha csak 3-4 évenként ültetjük át, a tavaszi hónapokban.
Nem szívesen veszi a helyváltoztatást, különösen a bimbózás és virágzás idején kényes erre. Előfordul, hogy a sok mozgatásra a bimbói lehullásával válaszol.
Az elvirágzott részeket nem szabad levágni, meg kell várni, amíg maguktól lehullanak, mert a virágszáron új bimbók fejlődnek.
Nyáron bőven öntözzük, télen 10 C fokos helyiségben tartva csak mérsékelten adjuk a vizet. Így évről évre megörvendeztet szép virágaival.
Én tavasztól őszik kint tartom a szőlőlugas alatt, közvetlen tűző napot nem, de meleget, vizet/esőt kap bőven és rengeteg új hajtással, levéllel hálálja meg - virágozni viszont nem óhajt :/
Tarka selyemmályva (Abutilon striata Thompsonii)
Korallvirág
Tartható lakásban és kertben is, évszaktól függően
A folyamatos, egész évben tartó virágzás titka a kevés víz, sok fény és állandó metszés.
A túllocsolás káros lehet a korallvirág számára, mivel a pozsgások családjába tartozik, így a leveleiben tárolja a vizet. Így amikor a földje már kiszáradt, a növény levelei még tele vannak nedveséggel, tehát mindig csak akkor locsoljuk, ha már száraz a földje. Cserepenként 1-1,5 dl víz elég hetente.
Sok fényre van szüksége, hogy szép színes virágokat neveljen, így érdemes minél világosabb helyre tenni a cserepet. Ha nem elég világos a szoba, ahol tartjuk, akkor mindenképp ablakba tegyük. Időnként forgassuk a növényt, hogy minden oldala egyforma szépen fejlődjön. Ha kertbe ültetjük, semmiképp ne a tűző napon legyen a helye.
Metszés: amikor egy kis virágzat elnyílik a növényen, azt azonnal vágjuk le a tőről, majd a virágzás végén a zöld részt is metsszük meg, mert csak így tudjuk majd újabb virágzásra bírni a korallvirágunkat.
Tápoldat: kéthetente pótoljuk a tápoldatot a növénynek, mert a virágzás kimeríti a tápanyag készletét.
Szaporítása: levél és hajtás dugványról - az 5-8 cm hosszú szárról távolítsuk el az alsó leveleket. Olyan mélyre ültessük, hogy az eltávolított levelek helye a talajba kerüljön. Valamivel kevesebb vizet kíván, mint a kifejlett növény. Könnyű talajba ültetve 2-3 hét alatt begyökeresedik, Ezalatt tartsuk meleg, kissé árnyékos helyen. Ezután végleges helyére kerülhet.
Összefoglalva:
Nyáron ültessük ki a kertbe, télen vigyük be a lakásba, ne öntözzük túl, gondoskodjunk a megfelelő világításról, tápoldatozzuk kéthetente, és minél jobban metsszük annál dúsabb, bokrosabb és bőven virágzó lesz.
Nagyon fontos, hogy októbertől, amikor már eléggé rövidülnek a napok, akkor sötétedés után ne érje mesterséges fény se, mert rövidnappalos növény. Az elvirágzás után csak az elvirágzott szárakat vágjuk le. Nyáron, egészen szeptemberig nem szabad tápozni és keveset kell locsolni, akár ki is száradhat egy ideig. Ősztől viszont akár dupla adag tápot kapjon.
Hálóslevél
Viszonylag igénytelen virág. Kedveli az enyhén napos helyeket, de a közvetlen erős napfény perzseli leveleit. Ha nincs elég fény, kevesebbel is beéri. Hálás a melegért; nyáron 18-20 °C-on érzi jól magát, de télen elviseli a 14-16 °C-os hőmérsékletet is.
Tavasztól őszig gyakori öntözést igényel, télen kevesebbet. A téli túlöntözésre kifejezetten érzékeny. Tavasszal és nyáron kéthetente kapjon közepes töménységű (vagyis legfeljebb pár százalékos) tápoldatot. Páraigénye miatt lehetőleg nedves kavicsra, vagy még inkább rostos tőzeggel megtöltött víztartó tálcára kerüljön a cserepe. Nyári melegben vizes lombpermetezésével is igyekezni kell párásan tartani körülötte a levegőt. A huzattól is védeni kell.
Hajtáscsúcsainak lecsípése segíti az elágazódást, így a növény dúsabb lesz. A sárgulásnak indult vagy már elszáradt leveleket rendszeresen le kell metszeni róla, mert azok nem csak csúnyák, hanem fertőzés forrásai lehetnek.
Két-három évente elegendő átültetni, legalábbis idősebb korában. Ehhez laza, enyhén savanyú, nem meszes földet használjunk, mint pl. a Florasca A vagy B típusföld. Legjobb, ha lapos tálba kerül, mert így hajtásai belegyökeresednek saját földjébe. Átültetéskor földlabdával vagy gyökérlabdával emeljük ki a cserépből, és annak megtisztogatása, friss földdel történő feltöltése után ugyanoda visszahelyezhető. Nem szükséges nagyobb tartóba átültetni.
Tavasszal leválasztott csúcshajtásainak nedves, laza közegbe történő eldugványozásával, meggyökereztetésével szaporítható. A dugványozás az egyszerűség kedvéért a későbbi nevelő cserepében is történhet, a pár levelesen levágott, majd alsó egy-két levelének eltávolításával dugványnak megvágott hajtáscsúcsaival. Egy cserépbe több ilyet is tegyünk, hogy a meggyökeresedés után mielőbb mutatóssá váljon. Mivel érzékeny a páralecsapódásra, ügyeljünk arra, hogy a dugványok letakarása (üveggel vagy fóliatasakkal) se idézzen elő tartós lombnedvesedést.
Kankalin, primula
Ne tartsuk meleg szobában, különben hamar tönkre megy.
A hűvös levegő mellett a világosságot is kedveli, ezért tegyük ablak közelébe, de lehetőség szerint a radiátortól távol. Ne öntözzük túl, ha hűvös helyen tudjuk tartani, bőven elég, ha heti egyszer pótoljuk az elhasznált vizet Hosszabb virágzásra serkenthető, ha havonta egyszer tápoldattal is meglocsoljuk. Az elnyílt virágokat folyamatosan, tőből távolítsuk el, így elég ereje marad a tőnek újabb virágok nevelésére. Az elvirágzott kankalint ültessük ki a kertünkbe, jövő tavasszal már saját virágunk lesz.
Magvetéssel érés után, esetleg ősszel, tőosztással virágzás után szaporítjuk, de.hajtatni is szokták. Sziklakertbe ültetve nagyon szép. A primulákat érdemes kiültetni, mert a lakásban hamar ellepik a tetvek. Peronoszpóra, fonálférgek, atkák a leggyakoribb kártevői.
Vitorlavirág
Igényli a világos, de nem közvetlenül napsütötte helyet. Nagyon alkalmazkodóképes, még a legszerényebb fényellátottsággal is beéri, bár ekkor kevesebbet, vagy egyáltalán nem virágzik. Nyáron 18-20 °C körüli, de télen is legalább 14-15 °C hőmérséklet a megfelelő számára. Fürdőszobába is kerülhet.
Rendszeres langyos és lehetőleg lágy vizes öntözéssel kell biztosítani földje enyhe nyirkosságát. Csak az október és január közötti nyugalmi időszakban kíván kevesebb öntözést. Melegben a lombozatát is érdemes permetezni, de a virágokra sohase kerüljön víz, mert megfoltosodhatnak. Mindig el kell távolítani a sérült leveleket és az elhervadt virágzatokat.
Kora tavasztól késő nyárig kéthetenkénti tápoldatozzuk, de ezt a virágképzéskor szüneteltetni kell. Ügyelni kell arra is, hogy tápoldatozáskor a földje ne legyen száraz, mert ez gyökérperzselést okozhat. A tápoldatozás időnként lombtrágyázással társulhat.
Átültetése fiatalon évenként szükséges, márciusban, amikor megindul az újbóli hajtásfejlődés. Ehhez a B típusú virágföld, tőzeg alapú földkeverék a legmegfelelőbb. A gyökérzete viszonylag törékeny, ezért átültetéskor kímélni kell. A nagy növényeknél viszont, melyek már 15-25 cm átmérőjű tartóba kívánkoznak, a gyökérzetet akár körbe is lehet nyírni. Szaporítása egyszerű, az átültetéssel egy időben tőosztással történik. A nagy példányok rizómái a hozzájuk tartozó levelekkel óvatosan szétválaszthatók egymástól. Az így nyert gyökeres és leveles részek ültethetők be külön-külön a méretükhöz illő tartóedényekbe.
Szobaborostyán
A szobai változatok között épp úgy megtlálhatóak az erdők avarján kúszó borostyánnal megegyező levelű változatok, mint a teljesen eltérő kerekded, vagy kihegyezett, más esetben pedig mélyen karéjos levél alakú, sima és fodrozott levélszélű fajták. Egyes levélformáknak vannak fehéren szegélyezett, vagy sárgafoltos változatai is, és ami talán a legérdekesebb, hogy ugyanaz a növény bizonyos idő után sokszor teljesen eltérő alakú vagy színű leveleket fejleszt egymás mellett. Az egyszerűség kedvéért valamennyi zöld és fehér, illetve sárga színnel tarkázott fajtát alapfajként árusítják.
Valamennyi borostyánféleségre érvényes, hogy minél zöldebb levelű, annál árnyékosabb és hűvösebb, valamint minél tarkább - színesebb - annál világosabb és melegebb helyet kedvel.
Erre a tartásuknál fokozottan figyelnünk kell. A levélszíntől függően tehát árnyékos, egész évben levegős és hűvös, vagy pedig világos és félárnyékos helyen legyen. Még a legtarkább levelűek se kerüljenek azonban közvetlen napos és 18 °C-nál melegebb helyre, mivel melegben hamar elvesztik leveleiket, felkopaszodnak a hajtásaik, különösen ha egyidejűleg száraz a levegő is. Növekedésük idején megfelelő gyakoriságú öntözéssel biztosítsuk a folyamatosan, enyhén nyirkos talajállapotot. Ekkor kéthetente tápoldatozhatók is, egy kevés, gyenge tápoldattal, pl. lombtrágyával. Télen a viszonylagos nyugalmuk idején az öntözésük csökkentése mellett, fel kell függeszteni a tápoldatozásukat is, és a zöld levelűek számára 5-10 °C hőmérséklet is elegendő. Ekkor - a meleg időszakban ugyancsak előnyös - tiszta, állott vízzel történő lombpermetezésükre sincs szükség. Ha már sok gyökér kifejlődött, az átültetés évente is történhet, közepesen kötött és hasonló tápanyag ellátottságú földbe, leginkább nyár elején.
Soha ne kerüljenek a szobaborostyánok aránytalanul nagy tartóedénybe.
Szaporításuk néhány levelesen levágott hajtásdarab eldugványozásával történik. Nyirkos homokot és üvegborítást, vagy fóliaborítást használjunk, de csupán vízbe állítva is meggyökereznek. Gyökeresen ajánlatos több példányt is egybe beültetni egy legfeljebb közepes méretű cserépbe, jó földbe, mert így gyorsabb a növekedés és látványosabb a díszítő hatás. Gyakran tapasztalható, hogy már a szárakon gyökerek fejlődnek ki, ezek alatt levágva az így már gyökeres szárrészt, közvetlenül elültethetjük cserépbe, szintén jó minőségű földbe.
Károsítóik lehetnek a meleg helyen és a legyengült növényállapotban különösen könnyen és gyorsan elszaporodó pajzstetvek. A takácsatkák is megtámadhatják, gyors levélelhalást, majd hullást és a hajtáscsúcsok torzulását előidézve. A hirtelen bekövetkező levélfoltosság bekövetkezésekor vagy annak megelőzés érdekében célszerű permetezni alkalmas gombaölő szerrel, és ezt többször ismételni.
Törpebors (Peperomia obtusifolia)
Ez a törpebors növény szép bokros formára fejlődhet, ha megfelelő környezetben neveljük.
Húsos leveleiben képes vizet raktározni, ezért két öntözés között jó, ha a ültető földje kissé kiszárad, ez különösen a téli időszakban fontos. Páraigénye magas. Melegigényes növény, ezért egész évben megfelel a szobahőmérséklet téli minimum 16 C. Nyáron kitehetjük a teraszra, erkélyre, vagy a kertbe egy árnyékos helyre, de közvetlen napfény ne érje különösen délben. Elég neki a világos, szórt fény. Tápoldatozni havonta egyszer kell. Átültetni kb. kétévente szükséges 1-el nagyobb cserépbe.
Sugáralária (Schefflera aboricola)
Mit kell tudnunk a sugáraráliáról?
Díszeslevelű csillagvirág
(Scilla violacea / Ledebouria socialis)
Afrika trópusi területeiről származik. Leveleik díszesek, örökzöldek, szinesek és hosszúkásak, felül zöldek, lilásbordó pettyesek, fonákjukon bíborvörösek. Évente rendszeresen, vagy folyamatosan virágzik. Fehér virágai fürtvirágzatban nyílnak. Ez is hagymás növény.
Hazája Dél-Afrika, 10—15 cm magas. Fény- és vízigénye közepes. Florasca B típusföldbe ültessük. Tőosztással szaporítható.
Virágzata jelentéktelen (véleményem szerint pedig szép kis virágzata van)
Hosszúkás tojásdad, lilásbarna, erősen sarjadzó hagymája a talajszint fölött helyezkedik el. 10—15 cm hosszú. 2—3 cm széles, kihegyezett, ezüstszürke levelei sötétzöld pöttyökkel és rajzolatokkal díszítettek. Levélfonáka bíborszínű. Fürtös virágzata apró, zöldes-fehér szirmú, ibolyalila porzójú virágokból áll.
A kislakások növénye:
A 12—14 C-os üvegezett verandán vagy a 20 °C-os hőmérsékletű szobában egyaránt megél. Kis helyen elfér, s átlagos gondozással jól fejlődik. Elvirágzás után szaporítsuk. Edénye inkább lapos legyen, s mivel a pangó nedvességre érzékeny, terítsünk az edény aljára 1,5 cm vastagon apró, folyami kavicsot. A szokásosnál kissé mérsékeltebben öntözzük. Teleltetéskor hideg helyen — az egyéb pozsgás növényekhez hasonlóan — csak 10—12 naponként kell öntözni. forrás
(Nálam a pincében telel, semmi vizet nem kap, teljesen visszahúzódik - tavasszal, a fagyok elmúltával kiteszem a lugas alá vagy a kerti virágállványra, ott van ősz végéig. Korábban lakásban tartottam, mindig csenevész volt, nem virágzott, mióta a kertben van, ilyen szép "kövér".)
Négylevelű madársóska (Oxalis tetraphylla)
A négylevelű madársóska vagy szerencsehere (Oxalis tetraphylla) alacsony termetű, hagymás évelő növény, mely eredetileg Mexikóból származik.
Levélzetét a négylevelű lóherére emlékeztető, bíborszínű mintával díszített levelek alkotják. Rózsaszíntől, vörösig számos árnyalatban előforduló tölcsérszerű virágai, a levelek fölé magasodva nyílnak nyáron.
A négylevelű madársóska napos, világos, vagy félárnyékos védett helyen, jó vízáteresztő, homokos talajba ültetve fejlődik legszebben. Az erősen meszes talajokat nem szereti. Átlagos vízigényű növény, mely az átmeneti szárazságot elviseli.
Fagyérzékenysége miatt, még takarással sem biztos, hogy áttelel, emiatt érdemes inkább felszedni hagymáit az ősszel. A hagymákat hűvös helyen teleltessük át, és ültessük el őket tavasszal.
Betegségekre és kártevőkre nem érzékeny. Szaporítani fiókhagymákkal lehet.
Megfelelő fény és vízellátás mellett szobai dísznövényként is megél.
Elevenszülő korallvirág
A sarjika (elevenszülő korallvirág) a varjúhájfélék (Crassulaceae) családba tartozik, rokona például a pozsgafának vagy majomfának, illetve a tömött korallvirágnak (Kalanchoë blossfeldiana). Gyakran összekeverik a sok karú, túldíszített csillárra emlékeztető ernyős sarjikával (Kalanchoe delagoensis), amely megjelenését és környezeti igényeit tekintve valóban mutat némi hasonlóságot a sarjikával, de mi ne kövessük el ezt a hibát.
Az elevenszülő korallvirág (Bryophyllum daigremontianum) hajtásrendszere felálló, a szürkészöld, hosszúkás, vagy kerekded, fogazott szélű levelek gyakran tarkák. Virágzata sátorozó. A végálló virágzatot 2-4 cm-es forrt szirmú virágok alkotják. Magvakról és sarjnövényekről is szaporítható. Bár nálunk kedvelt szobanövény, trópusi élőhelyein gyomosít. A levélszélről lepottyanó sarjnövény begyökeresedik a talajba. A növény alkaloid tartalma miatt mérgező.
Rendkívül strapabíró. Mivel pozsgás növény, jól tűri a szárazságot. Csak kellően laza, homokos talajban neveljük. Napfényre való. Nyáron kint nyaraltathatjuk. Ha a talaja kiszárad, öntözzük meg. A leveleket ne érje víz, hogy a rothadást elkerüljük. A szép levélszín megőrzése érdekében ne tűző napon, hanem félárnyékban tartsuk. Télen, a fagyok megjelenése előtt vigyük be, és helyezzük napos, de hűvös helyre. Az öntözést minimálisra csökkentsük.
Idővel felkopaszodhat, ez ellen metszéssel védekezhetünk. Az idős hajtásokat vágjuk vissza. Törekedjünk a levegős forma kialakítására. Ez segíti a gombabetegségek elkerülését. Pajzstetvek ellen alkalmazzunk alkoholos vattával történő letörlést. A levéltetveket is letörléssel távolíthatjuk el.
Vegyes virágaim
A Haemanthus nevű nagy növénynemzetség tagja évelő hagymás növény. A H. albiflos élénkzöld színű, nagy, húsos levelei örökzöldek. A növény júliustól októberig virágzik. Fehér virágait júliustól októberig hozza. Gömbvirágzatot alkotó kis, fehéres, sárgás színű virágait nagy, fehéres zöld levelek veszik körül. A virágzatból kinyúlnak a fehér porzószálak és a sárga portokok.
A hagymából két oldalra belülről bújnak ki a kicsit húsosabb levelek, a virágzat először egy lapos ecsetre hasonlít, majd amikor kinyílik, a sok bibe alkotta virágzat úgy néz ki mint egy pamacsos ecset.
Világos meleg helyet igényel.3-5 évente elég átültetni.Szeptembertől visszahúzódik. Hagymája méreganyagot tartalmaz. Valamennyi Haemanthus féle sok fényt igényel, a nyári, tűző napot azonban egyik sem tűri. A H. albiflos félárnyékban is nevelhető, de itt levele kissé sápadtabb lesz. A H. albiflos és a H. katharinae nyáron a szokásos hőmérsékleten, télen 12 °C-on érzi jól magát. A többi faj télen melegebb hőmérsékletet (kb. 15 °C) igényel. Egyik vérvirág-faj sem fagyálló. A lombos növényeket télen is öntözzük, óvatosan, éppen csak annyira, hogy földjük ne száradjon ki. Amikor a levelek fonnyadni kezdenek, szüneteltessük az öntözést. Csak akkor öntözzük újra, ha a növekedés ismét megindul, kezdetben óvatosan, később bőségesen. A növekedési időszakban 14 naponként trágyázzunk. A vérvirág a laza humuszos földkeveréket kedveli. Csak akkor kell átültetni, ha kinövi a cserepet. A virág akkor fejlődik jól, ha a növény növekedését semmi sem zavarja. Az átültetést mindig kora tavasszal végezzük. Tőosztással vagy magvetéssel. A H. albiflos levágott levelekkel is szaporítható. A vágás helyén sok kicsi, új növény fejlődik.
link
Zámia, Legényvirág, Agglegénypálma, ZZ növény, ZZ pálma
Gyakorlatilag bármilyen helyen megél, kevés fény, víz, táp mellet is.
Nem szereti ha szétültetik, minél szűkebb helyen van annál jobban érzi magát és és annál szebb, kövérebb. 1-2 hetente egyszer bőven elég ha meglocsoljuk, de csak a táljában. Havonta egy kis tápot is adhatunk neki, de enélkül is remekül elvan.
Skarlátvörös árnyékcsuporka (Episcia cupreata), Dél-Amerikai csüngő növény
Eredeti élőhelye: Dél-Amerika.Örökzöld kúszó évelő.Levelei kicsik molyhosak.Virágait a levelek hónaljában hozzák,skarlát vörös színben.
Lágyszárú növény, a legtöbb faj - mintegy
tíz van belőlük - szív alakú leveleit finom szőrök borítják, a levélerek
közötti levéllemez-felület pedig kidomborodik. A virágüzletben kínált
fajok általában piros virágúak, torkuk pedig sárga. Ilyen az E. coccinea
és az ezüstlevelű E. cupreata. Figyelemre méltó az E. dianthiflora,
amelynek szegfűhöz hasonló virágai vannak: a fehér szirmok finoman
fogazottak. E fajból lehet a legszebb ámpolnanövényt nevelni, mert
szárai hosszan csüngőek.
A csuporka könnyen alkalmazkodó növény,
hátránya csupán az, hogy nem túl hosszú életű. De a növény szaporodása
szerencsére szinte önmagától történik, nekünk csak a feltételeket kell
ehhez megteremtenünk.
Milyen nevelési igényei is vannak a
csuporkának? A lakásban keressünk neki félárnyékos sarkot vagy olyan
helyet, ahol csak szűrt fényt kap. Közvetlen napsütés nem érheti,
különben leégnek a finom levelek. Télen minimum 16 fokos helyiségben
kell lennie. Ekkor közelebb tehetjük az ablakhoz, mert sötét sarokban
megnyúlnak hajtásai, és a betegségek is hamarabb megtámadják. Trópusi
eredete miatt sok párára van szüksége, ám ennél a növénycsaládnál nem
úgy növeljük a légnedvességet, hogy a leveleket vízzel permetezzük. A
csuporka leveleit nem érheti víz, ezért a földet kell egyenletesen
nyirkosan tartani. Az öntözővíz legyen mészmentes (gyűjtsünk esővizet
vagy forraljuk fel a csapvizet, majd hűtsük szoba-hőmérsékletűre).
Az átültetéshez vegyünk egy rész tőzeget,
egy rész savanyú földet, a maradék pedig álljon fenyőtű és szemcsés
homok keverékéből.
Szaporítása többféle módon is lehetséges.
Legegyszerűbb, ha ezt a növényre bízzuk: nagyobb dézsás növény tövébe
vagy fűtött télikert talajába ültetve hamar legyökeresednek a kúszó
hajtások. Ezeket megeredés után csupán le kell választanunk az
anyanövényről. A csúcshajtások gyökereztetése a másik módszer. Ehhez
vágjunk le 5-10 centiméteres hajtásokat, távolítsuk el az alsó
leveleket, majd tűzdeljük nyirkos tőzeg és homok keverékébe. A
gyökeresedés 20 fokon néhány hét alatt megtörténik.Peremvirág (Kohleria)
A csuporkafélék családjába tartozó évelő növény, így sok, nagyon szép virágos dísznövénnyel rokon, például a gloxíniával, a szájvirággal és a fokföldi ibolyával is.
Hosszan virágzó, csüngő hajtású szobanövény.
Ha tavasszal elültetjük a növény csupasz rizómáját, eltart egy darabig, amíg erős hajtások fejlődnek. A peremvirág nyár derekán, júliusban vagy augusztusban kezd virágozni, de a virágok néhány hét elteltével már szemmel láthatóan veszítenek szépségükből, ugyanis ekkor kezdődik a nyugalmi időszak.
Kedveli a világos - de nem napos! - meleg, szobahőmérsékletű helyet. Rendszeres öntözést és 2 hetente tápanyag utánpótlást igényel. A jó, átlagos virágföld (olyan talaj, amely tartja a nedvességet viszont jó vízelvezetésű) megfelelő a számára. Ha mi magunk akarjuk elkészíteni a keveréket, vegyünk egy adag kerti földet, egy adag durva homokot vagy perlitet, két adag tőzeget vagy humuszt és egy kevés állott tehéntrágyát. Mindig olyan cserepet használjunk, melynek ki van lyukasztva az alja.
Tartsuk egyenletesen nedvesen a talajt, és kevéssé nedvesen a tél folyamán. Használjunk langyos vizet.
A növekedési időszakban kéthetente tápoldatozzuk.Gyökértörzsről, fejdugványról vagy magvakról szaporítjuk
tavasszal.
A magokat legjobb nedves tőzeg és perlit keverékébe vetni.
Takarjuk le a cserepet egy műanyag zacskóval, hogy bent tartsuk a
nedvességet. Tegyük közvetett napfényre vagy fluoreszkáló fény alá.
Miután nőtt egy keveset, ültessük a növényt a megszokott
talajkeverékébe.
Ültessük át minden évben, tavasszal. Nyessük vissza a virágzási szezon végén. Helyezzünk kavicsot az alátétbe, hogy tartsa a vizet és növelje a páratartalmat, vigyázzunk, hogy a cserép a kavicson álljon, és ne a vízben. A nagyobb tő peremvirág ideális növény függőkosárba is.
Ültessük át minden évben, tavasszal. Nyessük vissza a virágzási szezon végén. Helyezzünk kavicsot az alátétbe, hogy tartsa a vizet és növelje a páratartalmat, vigyázzunk, hogy a cserép a kavicson álljon, és ne a vízben. A nagyobb tő peremvirág ideális növény függőkosárba is.
Mesevirág (Achimenes)
Nagyon hálás, nyáron virágzó növény Az Achimenes hibridek változatos színűek. A gesneriafélék csoportjából az Achimenes a legéletrevalóbb, a virágüzletekben, piacokon elérhető áron juthatunk hozzá. Júliustól novemberig szünet nélkül új virágokkal lepik meg gondozojukat.
Származás:
Közép- és Dél Amerikából került hozzánk ez a szép növénynemzetség.Huszonhat fajuk ismert, a kereskedelemben jórészt csak hibridek találhatók.
Termet:
E kismértű levelei növény tojásdad alakúak, peremük fogazott, szörös, sötétzöld színű, esetleg vöröses árnyalattal. A virágok színe rózsaszín, vörös, ibolyakék, fehér vagy kék; egyesével vagy többen ülnek a nyélen. A virág hátrafelé nyúló csőben folytatódik, ez hosszú, ferdén lefelé irányuló. A szirmok ötösével nőttek össze. A növény a nyugalmi időszakban a kicsiny, pikkelyszerű rizoma formájában telel.
Gondozás:
Növényünk a gesneriafélék tagja, tavasztól őszig meleg, világos, de napsütéstől mentes helyet kiván. Ha a növény elvirágzott és levelei is elfonyadtak, akkor a növény szárát a talajszintben levágjuk. Később megjelenik a kicsiny, fenyőtoboz formájú rizoma. Ezt felszedjük és a lakás meleg helyére ( de nem a fütőtestre) tesszük száraz homokba temetjük ahol áttelel. Akárcsak a gloxiniagumokat, a februártól áprilisig terjedő időben bőséges humusztartalmú mészmentes földbe ültetjük. Csak mészmentesített lágy vízzel locsoljuk ez is langyos legyen. Bimbózásig permetezzük.
Szaporítás:
Az Achimenes tavasz idején könnyen szaporítható fejdugványozással. A kis sarjrizómákkal is probálkozhatunk a második évben már virágzanak is.
Zebrapletyka (Tradescantia zebrina)
A kezdő szobakertészek számára a Tradescantia és a Zebrian
nemzetségébe tartózó sokféle, egymással szoros rokonságban álló
növényfaj tartása a legkönnyebb feladat. Az egyes fajok annyira
hasonlítanak, hogy igazából csak a botanikusok tudják őket
megkülönböztetni egymástól. A Zebrina Pendula néven is ismeretes Trandescantia Zebrina
Mexikóból származik, és elsősorban szép mintázatú levelei miatt
tartják. A levelek felülete ezüstösen fehér, középen széles zöld
csíkkal. A levélszéleket keskeny zöld csík díszíti. A levelek fonákja
bíborpiros. A Zebrapletyka júniustól szeptemberig apró lilás-rózsaszín virágokat hoz. Tartsa a Zebrapletykát függőkosárban, de teheti komódra vagy polcra is, ahol lecsüngő szárai kiválóan érvényesülnek.
Hőmérséklet:
A Zebrapletyka megfelelő szellőzést és legalább 15°C-os hőmérsékletet igényel. Beállt növényeknél magas hőmérséklet esetén növelje az öntöző víz mennyiségét.
Napfény:
Bár a Zebrapletyka jól tűri a közvetlen fényt, levelei megperzselődhetnek, ha túl hosszan áll a tűző nyári napfényben. A bőséges fényre a színes levélmintázat megőrzése miatt van szükség.
Öntözés:
A Zebrapletyka ugyan jól viseli a szárazságot, de a megfelelő növekedés érdekében nyáron bőségesen öntözze. Hagyja, hogy a növény talaja két öntözés között kiszáradjon, télen pedig csökkentse a víz mennyiségét.
Páratartalom: A páratartalom nem igazán lényeges a Zebrapletyka számára, emiatt ideális növény központi vagy távfűtéses lakásokban is.
Tápoldat:
A beállt növényt kéthavonta tápoldatozza feles erősségű szobanövény táppal. Vigyázzon a túl sok műtrágyától a gyönyörű tarka levelek megzöldülnek.
Ültetés:
A Zebrapletykát tavasszal ültesse át közönséges virágföldbe. A felnyurgult növény csúnya, ezért tavasszal metssze vissza az összes hajtást a talaj szintjéig, majd ültesse át a növényt friss földbe. A legyengült Zebrapletyka többnyire újraéleszthető permetként kapható levéltrágyával, amely a permetezést követően szinte azonnal jótékony hatást fejt ki.
Hőmérséklet:
A Zebrapletyka megfelelő szellőzést és legalább 15°C-os hőmérsékletet igényel. Beállt növényeknél magas hőmérséklet esetén növelje az öntöző víz mennyiségét.
Napfény:
Bár a Zebrapletyka jól tűri a közvetlen fényt, levelei megperzselődhetnek, ha túl hosszan áll a tűző nyári napfényben. A bőséges fényre a színes levélmintázat megőrzése miatt van szükség.
Öntözés:
A Zebrapletyka ugyan jól viseli a szárazságot, de a megfelelő növekedés érdekében nyáron bőségesen öntözze. Hagyja, hogy a növény talaja két öntözés között kiszáradjon, télen pedig csökkentse a víz mennyiségét.
Páratartalom: A páratartalom nem igazán lényeges a Zebrapletyka számára, emiatt ideális növény központi vagy távfűtéses lakásokban is.
Tápoldat:
A beállt növényt kéthavonta tápoldatozza feles erősségű szobanövény táppal. Vigyázzon a túl sok műtrágyától a gyönyörű tarka levelek megzöldülnek.
Ültetés:
A Zebrapletykát tavasszal ültesse át közönséges virágföldbe. A felnyurgult növény csúnya, ezért tavasszal metssze vissza az összes hajtást a talaj szintjéig, majd ültesse át a növényt friss földbe. A legyengült Zebrapletyka többnyire újraéleszthető permetként kapható levéltrágyával, amely a permetezést követően szinte azonnal jótékony hatást fejt ki.
CIKLÁMEN
A ciklámen hűvösben érzi jól magát, szeptembertől márciusig olyan gazdagon virágzik.
Melegebb szobában gyorsabban elvirágzik, ezen úgy segíthetünk, ha éjszakára hűvösebb helyre visszük.
Öntözéskor nem kerülhet víz a gumóra és a bimbókra, ezért állítsuk a növényt lapos tálkába, és csak abba öntsünk vizet. Ha felszívta a számára szükséges mennyiséget, a felesleget kb. fél óra múlva öntsük ki a tálkából, mert a pangó víz árt a gyökerekne. A földjét két locsolás között hagyjuk egy kicsit szikkadni.
Ha elvirágzott, hagyni kell leszáradni, fokozatosan nullára csökkentve a locsolást, majd a gumót májusig a cserépben hagyni pihenni. (Az elszáradt leveleket tépjük le szárastól a gumóról, a virágszárakat pedig csak akkor hagyjuk meg, ha magot szeretnénk termeszteni.) Azután lehet átültetni és újból fokozatosan locsolni, ekkor újra hozza majd a leveleket és virágzik megint. Nyáron tegyük ki a cikláment a kertbe vagy az erkélyre, de kizárólag árnyékos helyet válasszunk neki. Ne ijedjünk meg, ha elveszti leveleit, csak erőt gyűjt az új szezonra. Amikor nyár végén a gumón megjelennek a picike levélkezdemények, kezdjük újra öntözni, kéthetente tápoldatozni.
Át is ültethetjük, de figyeljünk arra, hogy a gumó egyharmada mindenképpen a föld fölött maradjon. Ne felejtsük el még a fagy előtt bevinni a lakásba.
Magunk is szaporíthatjuk a cikláment, ha a nyugalomban lévő gumót kettévágjuk. A vágási felületet mártsuk faszénporba, és várjuk ki, amíg beszárad. Ezután ültessük a fél gumókat külön-külön cserépbe, de tartsuk meg az eredeti helyzetüket! Ezzel a módszerrel különösen nagy és erős tövekre számíthatunk.
Bővebben
Legjobb télen a két (hagyományos) ablak között tartani a cikláment. A vizet a táljába öntsük, sohasem a cserépben a gumóra. Tavasszal, amikor már elnyíltak a virágai és sárgulni kezdenek a leveleik, ültessük át tápdús tőzeges földbe,és rakjuk ki a kertbe valami árnyékos helyre. Nyáron akkor öntözzük, ha nem kap esőt. Ilyenkor nincsenek levelei, ettől ne ijedjünk meg. Amikor hűvösödni kezd az idő (kb. szeptember közepén), kezdjük el rendszeresen öntözni. Rakjuk be ismét a szokott helyükre az ablak közé, ahol várhatóan decemberre majd ismét virágba borulnak.
Pénzlevelű Pilea - Barátság virág
Szívós, gyom jellegű növény. A faj csupán Kínában fordul elő és ezeken a helyeken árnyékban tenyészik, nedves sziklákon az erdőkben 1500-3000 méter tengerszint feletti magasságban. Nagyon ritka és feltehetően a természetes állománya veszélyeztetett, de mint szobanövény egész Kínában és világszerte kedvelt növény.
Szépsége és könnyű gondozása, gyors növekedése ellenére mégis nagyon ritkán lehet vele találkozni virágboltokban.
Kedvelt úgynevezett ajándéknövény, amit barátság jelképéül vagy szerencsehozónak szoktak átadni.
Mivel szereti az állandó hőmérsékletet és magas páratartalmat, kiválóan alkalmazható terráriumokban.
Hoya - viaszvirág
Viaszvirág, porcelánvirág, gyakran mézvirág néven ismerik.
Ovális levelei vaskosak. Virágja igen mutatós, illatos, fehér viasszerű, piros középpel, 10-12 cm-es csokrokban jelenik meg a nyári hónapokban.
Csak
déli fekvésű, napsütéses ablakok mellett virágzik és fejlődik rendesen.
Kúszónövény
lévén, létrácska mellett neveljük. Erre csavarjuk és kötözzük a hajtásokat. Így
szép levélkoszorút kaptunk, amit mutatós virágok ékesítenek. Kevesen ismerik, pedig megérdemelné, hogy többen foglalkozzanak vele kedvessége és hálás volta miatt.
Szaporíthatjuk hajtásdugványozással otthon is.
Rövid, egy vagy két levélpáros dugványokat vágunk, 3-4 cm szárcsonkkal ültetjük el, és homokos földben gyökereztetjük.
A meggyökeresedett növényeket nehezebb agyagos földben neveljük. Nagyon lassan fejlődik, ezért elegendő, ha csak 3-4 évenként ültetjük át, a tavaszi hónapokban.
Nem szívesen veszi a helyváltoztatást, különösen a bimbózás és virágzás idején kényes erre. Előfordul, hogy a sok mozgatásra a bimbói lehullásával válaszol.
Az elvirágzott részeket nem szabad levágni, meg kell várni, amíg maguktól lehullanak, mert a virágszáron új bimbók fejlődnek.
Nyáron bőven öntözzük, télen 10 C fokos helyiségben tartva csak mérsékelten adjuk a vizet. Így évről évre megörvendeztet szép virágaival.
Én tavasztól őszik kint tartom a szőlőlugas alatt, közvetlen tűző napot nem, de meleget, vizet/esőt kap bőven és rengeteg új hajtással, levéllel hálálja meg - virágozni viszont nem óhajt :/
Tarka selyemmályva (Abutilon striata Thompsonii)
A növény leveleinek a színeződése tulajdonképpen mozaikvírus eredménye, mely a növényt nem károsítja. Ideális dézsás növény, nagy cserépben magasra és terebélyesre nő, gazdagon virágzik. Tűző napot szeret és a nagy melegben sok vizet igényel. Virágai narancssárgák és harang alakúak.
Korallvirág
Tartható lakásban és kertben is, évszaktól függően
A folyamatos, egész évben tartó virágzás titka a kevés víz, sok fény és állandó metszés.
A túllocsolás káros lehet a korallvirág számára, mivel a pozsgások családjába tartozik, így a leveleiben tárolja a vizet. Így amikor a földje már kiszáradt, a növény levelei még tele vannak nedveséggel, tehát mindig csak akkor locsoljuk, ha már száraz a földje. Cserepenként 1-1,5 dl víz elég hetente.
Sok fényre van szüksége, hogy szép színes virágokat neveljen, így érdemes minél világosabb helyre tenni a cserepet. Ha nem elég világos a szoba, ahol tartjuk, akkor mindenképp ablakba tegyük. Időnként forgassuk a növényt, hogy minden oldala egyforma szépen fejlődjön. Ha kertbe ültetjük, semmiképp ne a tűző napon legyen a helye.
Metszés: amikor egy kis virágzat elnyílik a növényen, azt azonnal vágjuk le a tőről, majd a virágzás végén a zöld részt is metsszük meg, mert csak így tudjuk majd újabb virágzásra bírni a korallvirágunkat.
Tápoldat: kéthetente pótoljuk a tápoldatot a növénynek, mert a virágzás kimeríti a tápanyag készletét.
Szaporítása: levél és hajtás dugványról - az 5-8 cm hosszú szárról távolítsuk el az alsó leveleket. Olyan mélyre ültessük, hogy az eltávolított levelek helye a talajba kerüljön. Valamivel kevesebb vizet kíván, mint a kifejlett növény. Könnyű talajba ültetve 2-3 hét alatt begyökeresedik, Ezalatt tartsuk meleg, kissé árnyékos helyen. Ezután végleges helyére kerülhet.
Összefoglalva:
Nyáron ültessük ki a kertbe, télen vigyük be a lakásba, ne öntözzük túl, gondoskodjunk a megfelelő világításról, tápoldatozzuk kéthetente, és minél jobban metsszük annál dúsabb, bokrosabb és bőven virágzó lesz.
Nagyon fontos, hogy októbertől, amikor már eléggé rövidülnek a napok, akkor sötétedés után ne érje mesterséges fény se, mert rövidnappalos növény. Az elvirágzás után csak az elvirágzott szárakat vágjuk le. Nyáron, egészen szeptemberig nem szabad tápozni és keveset kell locsolni, akár ki is száradhat egy ideig. Ősztől viszont akár dupla adag tápot kapjon.
Hálóslevél
Viszonylag igénytelen virág. Kedveli az enyhén napos helyeket, de a közvetlen erős napfény perzseli leveleit. Ha nincs elég fény, kevesebbel is beéri. Hálás a melegért; nyáron 18-20 °C-on érzi jól magát, de télen elviseli a 14-16 °C-os hőmérsékletet is.
Tavasztól őszig gyakori öntözést igényel, télen kevesebbet. A téli túlöntözésre kifejezetten érzékeny. Tavasszal és nyáron kéthetente kapjon közepes töménységű (vagyis legfeljebb pár százalékos) tápoldatot. Páraigénye miatt lehetőleg nedves kavicsra, vagy még inkább rostos tőzeggel megtöltött víztartó tálcára kerüljön a cserepe. Nyári melegben vizes lombpermetezésével is igyekezni kell párásan tartani körülötte a levegőt. A huzattól is védeni kell.
Hajtáscsúcsainak lecsípése segíti az elágazódást, így a növény dúsabb lesz. A sárgulásnak indult vagy már elszáradt leveleket rendszeresen le kell metszeni róla, mert azok nem csak csúnyák, hanem fertőzés forrásai lehetnek.
Két-három évente elegendő átültetni, legalábbis idősebb korában. Ehhez laza, enyhén savanyú, nem meszes földet használjunk, mint pl. a Florasca A vagy B típusföld. Legjobb, ha lapos tálba kerül, mert így hajtásai belegyökeresednek saját földjébe. Átültetéskor földlabdával vagy gyökérlabdával emeljük ki a cserépből, és annak megtisztogatása, friss földdel történő feltöltése után ugyanoda visszahelyezhető. Nem szükséges nagyobb tartóba átültetni.
Tavasszal leválasztott csúcshajtásainak nedves, laza közegbe történő eldugványozásával, meggyökereztetésével szaporítható. A dugványozás az egyszerűség kedvéért a későbbi nevelő cserepében is történhet, a pár levelesen levágott, majd alsó egy-két levelének eltávolításával dugványnak megvágott hajtáscsúcsaival. Egy cserépbe több ilyet is tegyünk, hogy a meggyökeresedés után mielőbb mutatóssá váljon. Mivel érzékeny a páralecsapódásra, ügyeljünk arra, hogy a dugványok letakarása (üveggel vagy fóliatasakkal) se idézzen elő tartós lombnedvesedést.
Kankalin, primula
Ne tartsuk meleg szobában, különben hamar tönkre megy.
A hűvös levegő mellett a világosságot is kedveli, ezért tegyük ablak közelébe, de lehetőség szerint a radiátortól távol. Ne öntözzük túl, ha hűvös helyen tudjuk tartani, bőven elég, ha heti egyszer pótoljuk az elhasznált vizet Hosszabb virágzásra serkenthető, ha havonta egyszer tápoldattal is meglocsoljuk. Az elnyílt virágokat folyamatosan, tőből távolítsuk el, így elég ereje marad a tőnek újabb virágok nevelésére. Az elvirágzott kankalint ültessük ki a kertünkbe, jövő tavasszal már saját virágunk lesz.
Magvetéssel érés után, esetleg ősszel, tőosztással virágzás után szaporítjuk, de.hajtatni is szokták. Sziklakertbe ültetve nagyon szép. A primulákat érdemes kiültetni, mert a lakásban hamar ellepik a tetvek. Peronoszpóra, fonálférgek, atkák a leggyakoribb kártevői.
Vitorlavirág
Igényli a világos, de nem közvetlenül napsütötte helyet. Nagyon alkalmazkodóképes, még a legszerényebb fényellátottsággal is beéri, bár ekkor kevesebbet, vagy egyáltalán nem virágzik. Nyáron 18-20 °C körüli, de télen is legalább 14-15 °C hőmérséklet a megfelelő számára. Fürdőszobába is kerülhet.
Rendszeres langyos és lehetőleg lágy vizes öntözéssel kell biztosítani földje enyhe nyirkosságát. Csak az október és január közötti nyugalmi időszakban kíván kevesebb öntözést. Melegben a lombozatát is érdemes permetezni, de a virágokra sohase kerüljön víz, mert megfoltosodhatnak. Mindig el kell távolítani a sérült leveleket és az elhervadt virágzatokat.
Kora tavasztól késő nyárig kéthetenkénti tápoldatozzuk, de ezt a virágképzéskor szüneteltetni kell. Ügyelni kell arra is, hogy tápoldatozáskor a földje ne legyen száraz, mert ez gyökérperzselést okozhat. A tápoldatozás időnként lombtrágyázással társulhat.
Átültetése fiatalon évenként szükséges, márciusban, amikor megindul az újbóli hajtásfejlődés. Ehhez a B típusú virágföld, tőzeg alapú földkeverék a legmegfelelőbb. A gyökérzete viszonylag törékeny, ezért átültetéskor kímélni kell. A nagy növényeknél viszont, melyek már 15-25 cm átmérőjű tartóba kívánkoznak, a gyökérzetet akár körbe is lehet nyírni. Szaporítása egyszerű, az átültetéssel egy időben tőosztással történik. A nagy példányok rizómái a hozzájuk tartozó levelekkel óvatosan szétválaszthatók egymástól. Az így nyert gyökeres és leveles részek ültethetők be külön-külön a méretükhöz illő tartóedényekbe.
Szobaborostyán
A szobai változatok között épp úgy megtlálhatóak az erdők avarján kúszó borostyánnal megegyező levelű változatok, mint a teljesen eltérő kerekded, vagy kihegyezett, más esetben pedig mélyen karéjos levél alakú, sima és fodrozott levélszélű fajták. Egyes levélformáknak vannak fehéren szegélyezett, vagy sárgafoltos változatai is, és ami talán a legérdekesebb, hogy ugyanaz a növény bizonyos idő után sokszor teljesen eltérő alakú vagy színű leveleket fejleszt egymás mellett. Az egyszerűség kedvéért valamennyi zöld és fehér, illetve sárga színnel tarkázott fajtát alapfajként árusítják.
Valamennyi borostyánféleségre érvényes, hogy minél zöldebb levelű, annál árnyékosabb és hűvösebb, valamint minél tarkább - színesebb - annál világosabb és melegebb helyet kedvel.
Erre a tartásuknál fokozottan figyelnünk kell. A levélszíntől függően tehát árnyékos, egész évben levegős és hűvös, vagy pedig világos és félárnyékos helyen legyen. Még a legtarkább levelűek se kerüljenek azonban közvetlen napos és 18 °C-nál melegebb helyre, mivel melegben hamar elvesztik leveleiket, felkopaszodnak a hajtásaik, különösen ha egyidejűleg száraz a levegő is. Növekedésük idején megfelelő gyakoriságú öntözéssel biztosítsuk a folyamatosan, enyhén nyirkos talajállapotot. Ekkor kéthetente tápoldatozhatók is, egy kevés, gyenge tápoldattal, pl. lombtrágyával. Télen a viszonylagos nyugalmuk idején az öntözésük csökkentése mellett, fel kell függeszteni a tápoldatozásukat is, és a zöld levelűek számára 5-10 °C hőmérséklet is elegendő. Ekkor - a meleg időszakban ugyancsak előnyös - tiszta, állott vízzel történő lombpermetezésükre sincs szükség. Ha már sok gyökér kifejlődött, az átültetés évente is történhet, közepesen kötött és hasonló tápanyag ellátottságú földbe, leginkább nyár elején.
Soha ne kerüljenek a szobaborostyánok aránytalanul nagy tartóedénybe.
Szaporításuk néhány levelesen levágott hajtásdarab eldugványozásával történik. Nyirkos homokot és üvegborítást, vagy fóliaborítást használjunk, de csupán vízbe állítva is meggyökereznek. Gyökeresen ajánlatos több példányt is egybe beültetni egy legfeljebb közepes méretű cserépbe, jó földbe, mert így gyorsabb a növekedés és látványosabb a díszítő hatás. Gyakran tapasztalható, hogy már a szárakon gyökerek fejlődnek ki, ezek alatt levágva az így már gyökeres szárrészt, közvetlenül elültethetjük cserépbe, szintén jó minőségű földbe.
Károsítóik lehetnek a meleg helyen és a legyengült növényállapotban különösen könnyen és gyorsan elszaporodó pajzstetvek. A takácsatkák is megtámadhatják, gyors levélelhalást, majd hullást és a hajtáscsúcsok torzulását előidézve. A hirtelen bekövetkező levélfoltosság bekövetkezésekor vagy annak megelőzés érdekében célszerű permetezni alkalmas gombaölő szerrel, és ezt többször ismételni.
Törpebors (Peperomia obtusifolia)
Ez a törpebors növény szép bokros formára fejlődhet, ha megfelelő környezetben neveljük.
Húsos leveleiben képes vizet raktározni, ezért két öntözés között jó, ha a ültető földje kissé kiszárad, ez különösen a téli időszakban fontos. Páraigénye magas. Melegigényes növény, ezért egész évben megfelel a szobahőmérséklet téli minimum 16 C. Nyáron kitehetjük a teraszra, erkélyre, vagy a kertbe egy árnyékos helyre, de közvetlen napfény ne érje különösen délben. Elég neki a világos, szórt fény. Tápoldatozni havonta egyszer kell. Átültetni kb. kétévente szükséges 1-el nagyobb cserépbe.
Sugáralária (Schefflera aboricola)
Mit kell tudnunk a sugáraráliáról?
Díszeslevelű csillagvirág
(Scilla violacea / Ledebouria socialis)
Afrika trópusi területeiről származik. Leveleik díszesek, örökzöldek, szinesek és hosszúkásak, felül zöldek, lilásbordó pettyesek, fonákjukon bíborvörösek. Évente rendszeresen, vagy folyamatosan virágzik. Fehér virágai fürtvirágzatban nyílnak. Ez is hagymás növény.
Hazája Dél-Afrika, 10—15 cm magas. Fény- és vízigénye közepes. Florasca B típusföldbe ültessük. Tőosztással szaporítható.
Virágzata jelentéktelen (véleményem szerint pedig szép kis virágzata van)
Hosszúkás tojásdad, lilásbarna, erősen sarjadzó hagymája a talajszint fölött helyezkedik el. 10—15 cm hosszú. 2—3 cm széles, kihegyezett, ezüstszürke levelei sötétzöld pöttyökkel és rajzolatokkal díszítettek. Levélfonáka bíborszínű. Fürtös virágzata apró, zöldes-fehér szirmú, ibolyalila porzójú virágokból áll.
A kislakások növénye:
A 12—14 C-os üvegezett verandán vagy a 20 °C-os hőmérsékletű szobában egyaránt megél. Kis helyen elfér, s átlagos gondozással jól fejlődik. Elvirágzás után szaporítsuk. Edénye inkább lapos legyen, s mivel a pangó nedvességre érzékeny, terítsünk az edény aljára 1,5 cm vastagon apró, folyami kavicsot. A szokásosnál kissé mérsékeltebben öntözzük. Teleltetéskor hideg helyen — az egyéb pozsgás növényekhez hasonlóan — csak 10—12 naponként kell öntözni. forrás
(Nálam a pincében telel, semmi vizet nem kap, teljesen visszahúzódik - tavasszal, a fagyok elmúltával kiteszem a lugas alá vagy a kerti virágállványra, ott van ősz végéig. Korábban lakásban tartottam, mindig csenevész volt, nem virágzott, mióta a kertben van, ilyen szép "kövér".)
Négylevelű madársóska (Oxalis tetraphylla)
A négylevelű madársóska vagy szerencsehere (Oxalis tetraphylla) alacsony termetű, hagymás évelő növény, mely eredetileg Mexikóból származik.
Levélzetét a négylevelű lóherére emlékeztető, bíborszínű mintával díszített levelek alkotják. Rózsaszíntől, vörösig számos árnyalatban előforduló tölcsérszerű virágai, a levelek fölé magasodva nyílnak nyáron.
A négylevelű madársóska napos, világos, vagy félárnyékos védett helyen, jó vízáteresztő, homokos talajba ültetve fejlődik legszebben. Az erősen meszes talajokat nem szereti. Átlagos vízigényű növény, mely az átmeneti szárazságot elviseli.
Fagyérzékenysége miatt, még takarással sem biztos, hogy áttelel, emiatt érdemes inkább felszedni hagymáit az ősszel. A hagymákat hűvös helyen teleltessük át, és ültessük el őket tavasszal.
Betegségekre és kártevőkre nem érzékeny. Szaporítani fiókhagymákkal lehet.
Megfelelő fény és vízellátás mellett szobai dísznövényként is megél.
Elevenszülő korallvirág
A sarjika (elevenszülő korallvirág) a varjúhájfélék (Crassulaceae) családba tartozik, rokona például a pozsgafának vagy majomfának, illetve a tömött korallvirágnak (Kalanchoë blossfeldiana). Gyakran összekeverik a sok karú, túldíszített csillárra emlékeztető ernyős sarjikával (Kalanchoe delagoensis), amely megjelenését és környezeti igényeit tekintve valóban mutat némi hasonlóságot a sarjikával, de mi ne kövessük el ezt a hibát.
Az elevenszülő korallvirág (Bryophyllum daigremontianum) hajtásrendszere felálló, a szürkészöld, hosszúkás, vagy kerekded, fogazott szélű levelek gyakran tarkák. Virágzata sátorozó. A végálló virágzatot 2-4 cm-es forrt szirmú virágok alkotják. Magvakról és sarjnövényekről is szaporítható. Bár nálunk kedvelt szobanövény, trópusi élőhelyein gyomosít. A levélszélről lepottyanó sarjnövény begyökeresedik a talajba. A növény alkaloid tartalma miatt mérgező.
Rendkívül strapabíró. Mivel pozsgás növény, jól tűri a szárazságot. Csak kellően laza, homokos talajban neveljük. Napfényre való. Nyáron kint nyaraltathatjuk. Ha a talaja kiszárad, öntözzük meg. A leveleket ne érje víz, hogy a rothadást elkerüljük. A szép levélszín megőrzése érdekében ne tűző napon, hanem félárnyékban tartsuk. Télen, a fagyok megjelenése előtt vigyük be, és helyezzük napos, de hűvös helyre. Az öntözést minimálisra csökkentsük.
Idővel felkopaszodhat, ez ellen metszéssel védekezhetünk. Az idős hajtásokat vágjuk vissza. Törekedjünk a levegős forma kialakítására. Ez segíti a gombabetegségek elkerülését. Pajzstetvek ellen alkalmazzunk alkoholos vattával történő letörlést. A levéltetveket is letörléssel távolíthatjuk el.
Vegyes virágaim
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése